Moana Nolton- Elfogadva

Információk

név : Moana Nolton
becenév: Moana
kor : 17
születési év: 1994. június. 29
születési hely: London, Anglia
nem : nő
szexualitás: hetero
foglalkozás: tanuló
csapat: gazdagok


Így nézek ki.

szem szín: kék
Haj szín: szőke
Ismertetőjelek: van egy lepke tetoválva a bokámra
Avatár: Blake Lively

Ilyen vagyok én

Átlagosnak egyáltalán nem mondanám magam. Hosszú szőke hajam van, amit imádok rendezgetni.
Arcom hosszúkás, szám színe halvány rózsaszín, bőröm hófehér. Testalkatommal teljesen meg vagyok elégedve, ennél tökéletesebb már nem is lehetne. Hatalmas szerencsém van, hogy magasságomat apámtól örököltem, mert így legalább nem kell szégyenkeznem. Igazi szépség vagyok, amit anyámtól örököltem. Mindig divatos ruhákba járok, ha kell egy nap többször is átöltözöm. Szeretem a színes ruhákat, általában kerülöm a sötét vagy szürke viseletet. Van egy lepke tetoválva a jobb bokámra. Különleges ismertetőjelem nincs, elég különleges vagyok anélkül is. Kék szemem van, ami nagyon jól megy a szőke bozontommal.

ezeket mindig
+ Eric
+ Vásárlás
+ Divat
+ Szex
+ Romantika
+ Balett
ezeket soha
- Eső utáni sár
- Vihar
- Ízléstelen göncök
- Hűtlenség
- Kölcsönkérés
- Sportcipők
amiben erős vagyok
+ Tánc
+ Szerelem / Párkapcsolat
+ Tanulás
amiben nagyon gyenge vagyok
- Kémia
- Titoktartás
- Magabiztosság
célok
~ Szeretnék férjhez menni
~ Három gyerek: 2 fiú és egy lány
~ Híres divattervező akarok lenni
~ Boldog akarok lenni
félek
- Magánytól
- Megcsalástól
- Egyedülléttől
- Betegségektől és haláltól


Elsőre sokan arrogánsnak és önteltnek látnak. Nos, néha igazuk van. Szeretem a pénzt, a ruhákat és az életem. Mostmár könnyen feloldódom társaságban, imádok bulizni, szórakozni, élni. Számomra nagyon fontos a benyomás első látásra, ezért akit eleinte nem kedvelek meg, annak nagy a valószínűsége, hogy soha nem fogom. Életem a tánc, a divat és a családom. Nagyon érzékeny vagyok és imádom a romantikát. Kedvenc filmem például a Titanic, amiben rengeteg szép pillanat van. Nagyon könnyen szerelemebe esik, de ugyanolyan könnyen kiábrándulok az emberekből. Mindenkivel nagyon kedves vagyok, mágnesként vonzom magamhoz az embereket. Jelenlegi nagy szerelmem Eric, akiért mindenre képes vagyok.

Család

apa: Jim Nolton, 39, Saját ügyvédi irodája van. Válóperes ügyvéd, a nevelésemben soha nem volt nagy része, maximum annyi, hogy ő támogatja a bankszámlámat. Egyébként jó apa lenne, ha nem a munkájának élne.
anya:Diana Nolton, 37 ,Vérbeli divatdiktátor. Ex Modell és jelenleg divattervező. Ő a világ legjobb anyukája. Mindent megtesz értem és én érte. Imádom.
testvér: sajnos nincs
más hozzátartozók:Charlotte Brooks, 34, Igazi pénz szórógép, Ő az én keresztanyám, anya legfiatalabb testvére. Közösen nevltek fel anyuvá, ő a legjobb barátnőm, bár amióta Chicagóban élek keveset találkozunk.

Előtörténet

Nos, nem is tudom hol kezdjem a történetem. Egy kicsit mesélek arról hogyan találkoztak a szüleim, milyen körülmények között éltem és végül a mostani Moanáról is szólok néhány szót.

Tehát, anyáék a születésem előtt 5 évvel ismerkedtek meg egy jótékony gálán, ahol apa már jólmenő ügyvédként, anya pedig kezdő modellként vett részt. Apa ekkor még csak 22 éves volt, de máris ő volt az egyik legkeresettebb válóperes ügyvéd. Szinte azonnal elbűvölte őt anyám szépsége és bája. Egész éjszaka együtt táncoltak, beszélgettek és innen kezdve azon volt, hogy meghódítsa anyám szívét. Anyu fiatal volt és iszonyatosan hamar szerelembe esett, így a kapcsolatuk hamar elkezdődött. Röpke két év udvarlás, ígéretek és szép szavak után összeházasodtak. Anyát annyira elvakította a szerelem és boldogság, hogy a világ végére is követte volna az ő drága jó férjecskéjét, így kerültek Londonba. Eleinte nagyon boldogok voltak. Anya karrierje is egyre jobban fellendült, és apa is nagyon jól keresett, rengeteg ügyfele volt. Csak egy valami árnyékolta be édesanyám életét, az, hogy nem lett gyereke. Pedig éjjel-nappal próbálkoztak, de valami miatt nem jött össze. Az én drága apám persze iszonyatosan örült ennek, de öröme csak 3 évig tartott, mert egy nagyon szép napsütéses napon megszülettem én, a Nolton család egyetlen örököse. Ekkor már teljesen elhidegültek egymásól a szüleim, mert apa csak dolgozott, pénzt keresett, nem törődve a családjával.
Anya, feladta modell karrierjét, hogy engem nevelhessen és egy kis divattervező céget alapított, ami most már sikeres céglánc lett. Iszonyatosan jó gyerekkorom volt. Én voltam a Nolton család kis hercegnője, kit apán kívül mindenki a tenyerén hordozott. Már ekkora divatos ruhákban jártam és hamarabb tanultam meg a divat nyelvét, mint az anyanyelvem.
Az óvodában nehezen találtam meg a helyem, mert iszonyatosan zavart, hogy az óvónéni nem csak velem foglalkozik, hanem még 15 másik velem egykorú trónörökössel is. Természetesen sem a Nolton név, sem pedig apám nem engedte, hogy " közönséges " gyerekek közé járjak óvodába, ezért London leghíresebb és legdrágább helyén tanultam meg az első lépéseket. Ami bájos voltam pont ugyanolyan önző is. Nehéz dolguk volt azoknak, akik az én barátságomat akarták. De a fáradtságos munka meghozza a gyümölcsét. Hála anyának, keresztanyámnak és a kitartó óvónéninek alig másfél év alatt hozzászoktam a körülöttem szaladgáló gyerekekhez és felszabadultan tudtam játszani velük. Már 4-5 éves koromban felfedezték bennem, hogy különleges vonzalmam van a tánc iránt. Abban a percben ahogy felzendült egy dal én máris őrült módjára roptam. Az egész családnak mosolyt csaltam az arcára vidám és energikus mozgásommal.
Amikor megkezdtem az iskolát apám hű maradt önmagához. Beíratott a legdrágább és legjobb suliba, a kezembe nyomott egy csekket, hogy vásároljak magamnak, majd megpuszilt és kipakolt az autójából a sulim előtt. Soha nem éreztem magam ennyire elhagyottnak és magányosnak. Az én egyetlen támaszom, éppen üzleti úton volt, így egyedül kellett megtennem az eső lépéseket az iskolában. Apám befolyásának hála azonnal befogadtak és kiskirálynőként bántak velem. Nagyon élveztem.
Kitűnő tanuló voltam, rengeteg barátot szereztem és imádtam iskolába járni. Csak egy dolog volt, amit még ennél is jobban szerettem: a balettórák, ahová 10 évesen járni kezdtem. Ebben a korszakomban kezdett el érdekelni a divattervezés, mindig néztem anyát ahogy rajzol, varr, tervez és évezi a munkáját.
Talán ez az időszak volt életem legeslegszebb időszaka. Hozzánk került anya legkisebb húga, miután a szülein meghaltak és így már ketten hordoztak a tenyerükön. Ő lett a legjobb barátom, akivel elmehettem vásárolni, leülhettem babázni, segített a háziban, megnézte a táncomat és neki mesélhettem a szerelmi ügyeimről is, amik már 10 éves koromban voltak. Ahogy nőttem egyre jobban bebizonyosodott, hogy az életem a táncról és a divatról fog szólni, ezért döntöttünk úgy, hogy meglátogatom a St. Johannát, hogy elsajátítsam a tánc és a divat minden részét. Nehéz volt a búcsúzás, és fájdalmas, de 14 éves koromban beültem a limuzinba és azóta ez az iskola lett az otthonom. Nehéz volt önállósodnom és elfogadnom a diákok meg az iskola szabályait, de sikerült. Nagyon meglepődtem, amikor kiderült, hogy a Nolton nevet szinte mindenki ismeri, és a tehetősebbek anyám ruháit viselik. Éppen ezért egyetlen percig sem volt kétséges, hogy melyik csapatba fogok tartozni. A diákok szinte elvárják tőlem, hogy a gazdagok fényűző, goromba és néha romlott világát éljem, de én szeretnék a " hétköznapi " emberekkel is barátságba keveredni.

Jelenleg 17 éves vagyok és még van két évem ebben a suliban, ami az otthonom lett. A rengeteg barát és kaland mellett a szerelem is rám talált Eric Joseph Wood személyében, akivel már 3 hónapja boldogítjuk egymást.

Szerepjáték példa

Már elmondhatatlanul meguntam az otthoni körülményeket. Eszemet sem tudom, hogy mióta nem vot már jó beszélgetésem anykámmal vagy akár a testvéreim. Így, hogy konkrétan csak ketten élünk otthon is képes kikerülni ha szembemegyünk a folyósón, nem reggelizünk együtt és ha véletlenül kérdezek tőle valamit fél óra kell amíg kinyögi a választ. A nővéreim közül Emmával, a legrosszabb a kapcsolatom. Magam sem tudom, hogy miért. Rajta érzem a legjobban a gyűlöletet, amit táplál irántam. Aztán ott van Angelina nőővérkém, akivel elég semleges a kapcsolatok. A nem szeretete abban nyílvánul meg, hogy nem kapok ingyen jegyeket a darabokra, amikben játszik. Na de ki is akarja megnézni? Engem nem érdekel ahogy a színpadon ájuldozik, volt itthon részem belőle, és elég volt. Carla az egyetlen aki szóba áll velem, amikor nagy ritkán hazajön. Néha még ajándékot is hoz nekem. Szeretem mikor haza látogat, mert mindig feloldja a feszültséget, ami köztünk uralkodik. Azt azért nem merném állítani, hogy benne nincs harag apa halála miatt, de egész másképp kezeli, mint a családom többi tagja.
Ma is csak fekszem az ágyban, a kedvenc könyvem bújom és hallgatom, ahogy anya a pasijával enyeleg a földszinten. Hányingrem van tőle, nem akarom, hogy az a bájgúnár átvegye az apám helyét, mert őt senki nem pótolhatja. Amikor már érzem, hogy kezd elegem lenni a " jajj de szeretlek életem " szövegekből, fogom a telefonomat és bepötyögöm Peter számát. Ő a teniszedzőm. Igazából csak holnap lenne edzésem, de nem bírok több időt itthon tölteni. Azzal van piszok nagy mázlim, hogy Petre mindig számíthatok. Neki mindig van ideje rám és a teniszre. Már a harmadik csöngésre felveszi. Rövidre fogom a beszélgetést, mert úgy érzem, mintha egy láthatatlan kéz fojtogatna, nem bírom tovább. Azonnal rábólint a kérésemre és megbeszéljük, hogy fél óra múlva találkozunk a pályán. GYorsan nyomok még egy SMSt, hogy kísérjen el a pályára és nekiállok öltözni. Van egy olyan tervem, hogy miután kiugrálom magamból a dühöt emegyek apához a temetőbe, majd megiszunk egy teát. Szeretek Lolival lógni, mert mindig felvidít. Magamra kapom a sport ruhámat, a táskamba pakolom a virágos ruhacskámat, kezembe veszem az ütőket és lerobogok a lépcsőn. Odavetek a kanapén ücsörgő anyáméknak egy " sziasztokot" és kilépek a friss levegőre. Istenem, hogy mennyire jó érzés friss levegőt szívni, és távol lenni az " imádlak édesem" szóáradatoktól. Beülhettem volna taxiba, vagy mehetnék akár biciklivel is, de jól esik a séta, a pálya pedig nincs messze a házunktól. Mint mindig most is idejében érkezem. Nem kell sokat várnom, hamarosan megérkezik Peter is és elkezdődik a játszma. Nem tudom, hogy mikor érkezett meg a barátnőm, de arra leszek figyelms, hogy a pálya széléről kiabál be. Az edzés hátralévő részében lelkesen szurkol a pálya széléről és ez erőt ad. Miután végeztünk a meccsel elmesélem Lolitának a tervem és ő azt tanácsolja, hogy egyszer zuhanyozzak le nála. Nevetgélve ültünk be a taxiba és egész úton be nem állt a szája.

Mindig szívesen megyek el a Huntzberger villába, mert azon reménykedem, hogy talán láthatom Davidet. Tudom, hogy ritkán jár haza, de azért reménykedem, hogy megpillantom. GYereks vagyok nem? Amikor beérünk a tágas és gyönyörű udvarra versenyezve tettük meg az utat a nappaliig, ahol egymást túlharsogva nevetgéltünk. Mintha 10 évesek lennénk. Még szerencse, hogy nem futottunk össze Daviddel. Mit gondolna rólam? Elindulunk Loli szobája felé és gondolataimból Lolita sikolya ránt vissza és kétszeresen dobogó szívvel pillantom meg a szobája ajtajában David Huntzbergert. Azt a fiút, aki már másfél éve gazul bitorolja a szívem. Fülig érő szájjal intettem vissza neki és lesütött tekintettel csoszogtam be Loli szobájába. Miután a lelkére kötöm, hogy vigyázzon a fürdőszoba ajtajára nyugodt szívvel megyek, hogy lemossam magamról a fáradalmakat.
Odabent szépen összefogtam a ruháimat, megengedtem a vizet, és beléptem a zuhanyzó alá. Halk kopogást hallottam odakintről. Válaszra sem várva David nyitott be a fürdőbe, ahol én meztelenül állok a víz alatt. Azonnal elfut a méreg és a szégyen. Magam elé kapom az első törölközőt, és kivörösödve rontok neki a támadómnak.

- Takarodj ki innen! - üvöltöm magamból kikelve és kitaszigálom az ajtón. - Mekkora egy barom vagy!! - kiabálom már a csukott ajtónak és magamban átkozom Lolita figyelmetlnségét. Soha többet nem teszem be ebbe a házba a lábam. Magam sem tudom, hogy mennyi időbe telt amíg lezuhanyoztam. Villámgyorsan magamra kapkodtam a ruháimat és még mindig vörösen lépek ki az előtérbe. Miért pont David nyitott rám? Ennél szerencsétlenebb nem lehetek. Lábújjhegyen lépkedtek el Dave szobája előtt, de valami nem hagyja, hogy tovább menjek. Magyarázzattal tartozom neki. Halkan bekopogok az ajtón és benyitok.
- Öhm...már szabad a fürdőszoba. Mondom, de még véletlenül sem nézek a szemeibe, helyette a mintákat nézem a szőnyegen. xxx - Alice Artemson karakterem hozzászólása.