Elle Brightmore - Elfogadva

Információk

név : Noelle Elizabeth Mary Brightmore
becenév: Elle
kor : 17
születési év: 1994.08.22
születési hely: Chicago
nem : lány
szexualitás: hetero
foglalkozás: tanuló, modell
csapat: gazdagok


Így nézek ki.

szem szín: kék
Haj szín: barna
Ismertetőjelek: mindig a jobb kezemen van a kedvenc ezüst karkötőm, a balon pedig színes karkötők szoktak lenni, és nyakláncomat is mindig hordom
Avatár: Miranda Kerr

Ilyen vagyok én

Nem vagyok magas szőke, az alacsony barna hajúak táborát erősítem. Szemeim kékek. Testalkatom átlagos, nem vagyok sem dagi, sem anorexiás, bár utóbbival korábban gondjaim voltak, de úgy érzem, most megfelelő az alkatom. Nem vallom magam szépnek, bár ha azt vesszük alapul, hogy modellkedek, nem vagyok egy csúf kis béka.
Mindig is hosszú hajam volt, sosem hagytam, hogy levágják rövidre, mert én így érzem jól magam és ez áll jól nekem.
Mindig mosolygok, legalábbis ezt mutatom kifelé. Szóval általában mosollyal az arcomon fogsz látni.
Öltözködni divatosan szoktam, de a rózsaszín miniszoknyától távol tartom magam. Az nem az én stílusom. Szeretem a magassarkúkat, bár azokat is inkább azért, mert magasítanak. 160 centivel ugyanis nem nevezném magam magasnak. Szóval a magassarkú nem egy rossz dolog, csak kényelmetlen. Ettől függetlenül akármilyen furcsa is, szeretem a deszkás cipőket és a balerinákat is. Szóval nem öltözködöm p*csásan.
De nagyjából ennyit a külsőségekről, ha többre vagy kíváncsi, akkor less meg a folyosón vagy valahol.

ezeket mindig
+ a telefonom mindig nálam van
+ egy csomag rágó is mindig lapul a táskámban
+ mindig zenét hallgatok
+ mindig táncolok vagy énekelek, amikor csak tehetem
+ mindig követem a divatot
+ mindig megnézem a pasikat

ezeket soha
- nem szoktam lenézni másokat. az nem az én stílusom
- nem szoktam mások véleményét kikérni semmilyen téren
- nem lépek ki smink nélkül az utcára. minimum egy kis alapozó és egy kis szempillaspirál mindig kell
- sosem telik el úgy egy nap, hogy ne sportoltam volna valamit
- sosem voltam nagyra azzal, hogy gazdagok vagyunk
- sosem szerettem az olyan embereket, akik elítélnek a pénz miatt, vagy lenézték a nem ilyen jó anyagi helyzetben lévőket

amiben erős vagyok
+ bármilyen sport, tánc vagy ének
+ jó modell és színésznő vagyok
+ fotózás. már kicsi korom óta ez az egyik hobbim.

amiben nagyon gyenge vagyok
- kémia...mindig is utáltam...
- szerelem...na ez nekem sosem jött össze...
- az emberek megítélése. vannak, akiket túl jónak ítélek meg, pedig közben kétszínű r*bancok meg hasonlók.

célok
~ színésznő, énekesnő vagy modell szeretnék lenni
~ szeretném megtudni, hogy milyen a szerelem
~ be akarom bizonyítani, hogy nem csak egy üresfejű, pénzes liba vagyok
~ hát, még van rengeteg, de ha azokat is felsorolnám, addigra megöregednénk

félek
- a pókoktól
- attól, hogy kihasználnak
- a kaszástól
- attól, hogy valamit rosszul csinálok


Mit is mondhatnék? Nem szeretek magamról beszélni, de ha már így kértétek, legyen...
Kedves vagyok, bár sokan elítélnek a külsőségek és a pénz miatt. De én nem ilyen vagyok. Viszont ezt csak a barátaim és a családtagjaim tudják. Tehát mondhatni, jófej vagyok. Nem nézem le a strébereket és a lúzereket sem, de másokat sem. Az tény, hogy én vagyok a suli leggazdagabb csaja, de én nem ezt veszem alapul, hanem azt, ami belül van. Na de ennyit az érzelgős részekről. Nem tartom magam egoistának. Sokan mondják, hogy tehetséges vagyok, mint színésznő és, mint modell. Már mostanában el is szoktam hinni talán.
Szeretek új barátokat szerezni, bár ez néha nehezen megy a már korábban említett dolgok miatt. Szeretem a kihívásokat, meg a karaoke esteket is.
Sajnos elég könnyen szerelembe esek, ami nem mindig a legjobb, mert ezt néha ki is szokták használni... Nem is! Mindig ki szokták használni. Próbálom kerülni a szerelmet, de ha egyszerűen nem megy, akkor mit csináljak?
Egyébként egy nagyon is jó kedélyű lány vagyok, sokat szoktam hülyéskedni, a barátaimmal lógni, meg stb. Viszont néha eléggé zárkózott vagyok, mert engem tényleg nem boldogít a pénz. Szoktam a rejtekhelyeimen sírni, meg történeteket írni. Ha rossz kedvem van, akkor általában fotózni szoktam, mert olyankor jön a legtöbb ihlet. De megesik, hogy dúdolok valamit vagy éneklek. Változó.
Szeretek zenét hallgatni, meg táncolni. Énekelni általában akkor szoktam, ha rossz kedvem van, vagy ha a bátyám és a bandája zenélnek. Ez is megesik néha. Na de azt hiszem ennyi elég is volt rólam, ha többet meg akarsz tudni, akkor dobj egy sms-t vagy hívj fel, elvégre a számomat az egész suli tudja.

Család

apa: Alex Brightmore, 38, szállodalánc vezető igazgatója, neki csakis a pénz számít. Nem nagyon foglalkozott se velem se a bátyámmal, sőt, igazából semmit sem törődött velünk. Nem túl jó vele a kapcsolatom, nem érti meg, hogy engem nem boldogít a pénz.
anya:Anne Brown, 37, egy divatcég vezetője, nagyon jó vele a kapcsolatom, ő megért, nem úgy, mint apám és próbál mindent megadni, amit csak tud.
testvér: Dean Brightmore, 17, tanuló, ő az ikertesóm. Apám helyett szinte apám volt, pedig csak 5 perccel idősebb nálam. Imádom, nagyon bolond, de néha már az agyamra megy. Ettől függetlenül nagyon jóban vagyunk.
más hozzátartozók: Valerie Turner, 68, házvezetőnő, ő a nagyim. Imádom, nagyon aranyos, anyámmal szinte ők neveltek fel. Mindig tudtam rá számítani, akár csak anya, ő is mindent próbál megadni.

Előtörténet

1-6 éves korig

Hát egyszer én i megszülettem, nemde? Még szép, hogy egyszer megszülettem. Ennek a dátuma, pedig 1994. augusztus huszonkettedik napjának délutánja. Megszülettem és stb stb stb. Persze, a bátyám már előbb kijött, mint én. De ha udvarias lett volna, akkor előre kellett volna engednie. De nem volt az. Mai fiatalok... Szóval másodikként jöttem a világra. Már egészen pici korom óta próbált anyám mindent megadni, de persze a nagyi sem volt különb. Apa meg csak úgy...volt. Egyszer ki is mondta nyíltan, hogy púpnak vagyunk csak a hátán, de anyu meg a nagyi másképp gondolták. Ők szerettek minket.
Aztán ahogy cseperedtünk föl, eljött az ovi ideje. A lehető legjobb óvodába íratott minket anya, hogy tényleg biztos kezekben legyünk. Ezt sikerült is elérnie. Fú, valami nagyon elit ovi volt az, de a nevére már nem emlékszem. Viszont az egyenruha baromira idegesítő volt. Na meg a két copf. Fujj...
Apa továbbra is szinte levegőnek nézett minket. Csak a munkájára és a pénzre koncentrált. Sosem értettem.
Aztán eljött az általános iskola ideje. Nem akartam suliba menni, de nem volt más választásom. Egy iskolába és egy osztályba jártam Dean-nel. Mert miért is ne? Ebben az időben veszekedtünk a legtöbbet, de még ilyenkor is szerettük egymást.

7-14 éves korig

Szépen lassan múltak a napok, hetek, hónapok, évek. Alsó tagozatban nem igazán voltak ellenségeim, de rengeteg barátom volt. Dean-nel is kezdtük egyre jobban bírni egymást. Már nem veszekedtünk annyit, sokat játszottunk együtt, meg hasonlók. Voltak közös barátaink is, de közös ellenségeink is akadtak. Főleg hetedik, nyolcadik osztályban. Akkorra fogták fel igazán csak, hogy mi vagyunk a leggazdagabbak. Ezért sokan irigykedtek és megutáltak minket. Persze, akik tényleg a barátaink voltak régebben, azok ebben az időszakban is mellettünk álltak. Na meg hát kik lettek volna a fő támogatóink, mint sem anya vagy Valerie nagyi? Mert nekem más nem nagyon jut eszembe...

15 éves kortól mostanáig

Örültem, hogy végre vége az általánosnak és új suliba mehetek. A St. Johannát találtuk a legmegfelelőbbnek. Ide szívesen is jártam volna és szimpi is volt a suli, szóval nem volt semmi akadály. A tanulmányi átlagom is elég magas volt, szóval a felvételi sem kottyant meg. Dean-t is felvették, szóval gimiben is tovább boldogítottuk egymást. Itt végre kicsit meg tudtam nyílni és tudtam barátokat szerezni. Első évben még minden simán ment. Sok barát, jól ment a tanulás, nem tudott apám sem foglalkoztatni, mert próbáltam másra gondolni. Viszont, ahogy telt s múlt az idő, itt is kezdték a pénzes csaj keresni bennem. A fiúk kihasználtak...természetesen a pénzért. Sajnos túl könnyen szerelembe esek ahhoz, hogy ezt el tudjam kerülni. És túlságosan is megbízom az emberekben.
16 évesen kezdtem el modellkedni, ami egész jól ment. Most is jól megy, ez az, amit tényleg szeretek csinálni a színészkedés, az éneklés, a fotózás és minden egyéb mellett. Énekelni is ebben az időben kezdtem el, amikor a bátyám alapított ez zenekart. Ő volt a frontember, de néha én is énekelhettem. Aztán megígérte, hogy majd egyszer ír nekem egy számot. Azóta is ezen dolgozik... Dean valahogy tényleg apám helyett apám. Ő legalább törődik velem.
Kezdtem beletörődni, hogy nekem ez jár, ezt dobta a gép. Persze, ennek elleére kifelé azt mutatom, hogy jókedvű meg kemény csaj vagyok, de én is elfáradok már egy idő után. Már néha nekem is sok.
Aztán ma meg itt állok a suliban és várom, hogy becsöngessenek. Reménykedem, hogy egy jobb év elé nézünk és, hogy idén minden más lesz, mint eddig volt.

Szerepjáték példa

Reggel, amikor felkeltem nagy űrt éreztem, csak nem tudtam, hogy mi lehet az. A fejem rettenetesen sajgott. Csukott szemmel feltornáztam magam az ágyban és körülnéztem. Ismeretlen helyen voltam. Magam mellett találtam egy srácot. Nem tudtam, hogy kicsoda. Ekkor hirtelen rájöttem, hogy mi is az az űr, amit érzek. A tegnap este. Teljesen kiesett. Bementem egy szórakozóhelyre a barátnőimmel és találkoztunk néhány sráccal és... Nem emlékszem többre. Mintha kiradírozták volna ezt az estét. Kezdtem aggódni, hogy vajon milyen őrültséget csinálhattam. Fehérneműben feküdtem. Legalább nem meztelenül, ennek örültem. Kimentem a fürdőszobába, ahol belenéztem a tükörbe. Hajam csapzott volt, néhol izzadt is. Eléggé kimerültnek néztem ki.
Megmostam az arcomat és visszamentem a szobába. A fiú már vigyorogva ott ült az ágy szélén.
-Na milyen volt édes? - kérdezte, miközben felállt és egyre jobban közeledett hozzám. Nem tudtam, hogy mire gondolhat. Hátrálni kezdtem, de ő csak jött és jött. Végül már nem tudtam hova menekülni előle, mert neki mentem egy asztalnak. Elkezdett simogatni. Hozzáért az arcomhoz, a hajamhoz, a nyakamhoz, az oldalamhoz és ez zavart. Azt sem tudtam, hogy kicsoda, de féltem tőle. Rajta sem volt több, csak egy boxer. Kezdtem aggódni, hogy mibe keveredtem. A mellkasánál fogva eltoltam magamtól, hogy legalább levegőhöz jussak.
-Mi milyen volt? - tettem fel a számára egyértelműen hülye kérdést. De számomra ez volt a lényeg. Hogy mire gondolt. Mi vagyok én gondolatolvasó, hogy kitaláljam? Nem.
Hangosan felnevetett, amit nem tudtam mire vélni. Értetlenül néztem rá, bár kezdtem sejteni, hogy mire célozgat, de nem akartam elhinni.
-Hát a szex. - jelentette ki egyszerűen. Hogy mi?! Agyvérzés közeli állapotban voltam. Azt hittem, hogy csak kamuzik. Bár nem ez volt ráírva, de nagyon reménykedem, hogy csak kamuzik.
-Hogy a mi? - kérdeztem alig hallhatóan. Simított egyet az arcomon, miközben kaján vigyor terült szét az arcán.
-Gyere, mutatok valamit, édes. - megfogta a csuklómat és húzni kezdett, de kiszabadítottam magam.
-Ne hívj édesnek! - figyelmeztettem. Helyes pasi volt tény, és ultraszexi volt így egy szál boxerben, de attól még aggasztott, hogy nem emlékeztem egy teljes estére, amikor is...összefeküdtem egy idegennel. Elővett egy kamerát és lejátszott egy videót. Nagyon ritka az, hogy én sírok, de majdnem elbőgtem magam. Ahogy ő és én... Nem, ez lehetetlen. Nagyjából fél percet bírtam belőle nézni és úgy döntöttem, hogy nekem ebből elég. Lehet, hogy pasifüggő vagyok és imádom őket, de nem úgy, hogy nem tudom, hogy mit teszek. Így már nekem is sok. Motyogott valami olyasmit, hogy imádkozzak, hogy ne tegye fel különböző videómegosztókra, de reménykedni tudtam csak, hogy nem teszi.
Összekapartam a ruháimat, megkerestem a táskámat, felvettem a cipőmet és elviharoztam. Amilyen gyorsan csak tudtam, szedtem a lábaimat, hogy minél hamarabb elhagyhassam a hotelszobát.
-Egyébként a nevem... - csak a mondat elejét hallottam, mert a végére rácsaptam az ajtót. Taxit hívtam és hazamentem. Anyámék mellett csak gyorsan elsuhantam, nem akartam velük beszélni. Felrohantam a szobámba, ledobtam a cuccaimat és felhívtam a legjobb barátnőmet, Sophie-t.
-Sophie... Bajban vagyok....
hozott példa: Naughty city - Gossip Girl FRPG ; Kaley Harper karakter

azt hiszem elkészültem