David Clausson
Gazdag
Hozzászólások száma : 18
Csatlakozás ideje : 2011. Sep. 18.
Age : 31
Tartózkodási hely : Chicago
 |  Tárgy: David Nathaniel Clausson- Elfogadva  Vas. Szept. 18, 2011 6:08 pm | |
| Információknév : David Nathaniel Clausson becenév: Dave, Nate kor : 19 születési év: 1992.születési hely: New York, Manhattannem : férfiszexualitás: heterofoglalkozás: tanuló (+ drogdíler)csapat: gazdagokÍgy nézek ki.szem szín: zöldes barnaHaj szín: sötét barnaIsmertetőjelek: egy tetkó a jobb alkaromon, könyökömtől a csuklómig húzódik, orosz betűk, pontosabban egy orosz női névAvatár: Gaspard Ulliel Ilyen vagyok én A külsőm? Szerintem egészen átlagos. Nem is szeretek kitűnni a tömegből. Rendszeresen futok, és néha konditerembe is járok, bár ez nem tartozik a hobbijaim közé, de ahhoz épp elég, hogy szálkásan sportos külsőt kölcsönözzön nekem. Elég jól értek az utcai küzdő sportokhoz, de azt sem csináltam soha versenyszerűen, kivéve ha a nagybátyámmal történő baráti meccseink annak számítanak. Adok az eleganciára, bár ez is inkább alkalomtól, na meg a helyzettől függ. A ruhatáram színskálája a méregdrága elegáns holmiktól a sportosan lezserig terjed. A hajamat általában rövidre vágatom, de néha félhosszúra hagyom. Szeretem a nőket, és ehhez mérten adok is a megjelenésemre.
ezeket mindig
+ cigi, néha (vagy annál mégis gyakrabban) füves cigi, tömény italok
+ nők
+ szabadság
+ pénz
+ tudás
+ család
ezeket soha
- család - mindkét helyre beillik, néha a pokolba kívánom őket, de mégis szükségem van rájuk
- hazugságok
- ha utasítgatnak
- a sulit néha nagyon utálom
- hisztis, műkörmüket féltő csajok - félreértés ne essék, kell hogy egy nő adjon a külsejére is, csak az üres fejű cicababákat nem csípem... max ha részeg vagyok, vagy épp nincs kedvem társalogni
- pontatlanság
amiben erős vagyok
+ határozott
+ okos - legalábbis okosabb mint aminek mutatom magam, néha nem árt, ha alábecsülnek, annál nagyobb meglepetést tudok okozni
+ megbocsátó
amiben nagyon gyenge vagyok
- őszinteség
- bizalom - ennek köze lehet az előző ponthoz is, hogy én magam sem vagyok mindig őszinte, épp emiatt a kapcsolataim gyakran felszínesek
- türelem
célok
~ befejezni a sulit, és bejutni a Columbiára
~ visszatérni végre New Yorkba
~ ügyvéd szeretnék lenni
félek
- hogy elveszítem azokat, akik fontosak nekem
- hogy a haverjaim rájönnek, hogy több vagyok, mint egy vagány, pénzes, lázadó gimnazista
Nehéz lenne pár mondatban megfogalmazni, hogy milyen vagyok. És szerintem kiismerni sem könnyebb. Sokszor hideg vagyok, távolságtartó, de mondhatjuk úgy is, hogy óvatos. Máskor viszont nagyon közvetlennek, barátságosnak tűnhetek, de a bizalom nem erényem. A szabályokkal nem vagyok túl jóban, nehezen viselem azt is, ha utasítgatnak, parancsolgatnak, ilyen esetekben nem kizárt, hogy az ellenkezőjét teszem, mint amit várnának tőlem. Tudok nagyon udvarias lenni, és ha a nőkről van szó, a romantika sem áll távol tőlem, bár ez nagyon függ a hangulatomtól is. Egyébként is nagyon szeszélyes vagyok, sokszor higgadt, de ha bal lábbal keltem fel, vagy összejönnek a dolgok, nem jó a közelemben lenni. Olyankor tudok kegyetlenül bunkó is lenni, sőt, akár ütök is, de nőket nem szívesen. Családapa: Peter Clausson, 52, kongresszusi képviselő, nem túl jó a viszonyunk anya: tulajdonképpen kettő is volt, de már egyik sem él: nevelő anya: Sylvia Clausson, tíz éve halt meg, öngyilkos lett biológiai anya: Yekaterina Fyodorov, orosz táncosnő volt, rákban hunyt el testvér: - más hozzátartozók: nagybátyja: Gabriel Clausson, 27 éves, apám féltestvére, a családból ő áll hozzám a legközelebb ElőtörténetA politikusok pont olyan képmutatóak, ahogy a legtöbben gondolják róluk. Ezt első kézből tapasztalhattam, hisz az apám is az. Sőt! Talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy ő az egyik legképmutatóbb mind közül. Látszólag mind makulátlan múlttal rendelkeznek, tökéles családi háttérrel. De ez mekkora kamu! Na kezdem valahol az elején. A szüleim még az egyetemen ismerkedtek meg, amit azonnal követett az esküvőjük, és apám ívelő karrierje, amit anyám mindig is önzetlenül támogatott. Látszólag boldog házasságban éltek, de akkoriban apám amerikai nagykövet volt Oroszországban, és anyám háta mögött igen kicsapongó életet élt. Éjszakai klubokba járt, de egy idő után nem elégedett meg azokkal a nőkkel, akik könnyen, illetve némi pénzért adták magukat, romantikus viszonyba kezdett egy fiatal táncosnővel. A végeredmény? Én. Yekaterina, a biológiai anyám terhes lett velem. Apám ezután persze hallani sem akart rólunk, féltette a házasságát és a karrierjét, ezért fizetett anyámnak, hogy visszavonuljon, és tartsa a száját.
Apám egy hónappal később visszatért New Yorkba, vissza a régi kerékvágásba, és úgy tett, mintha mi sem történt volna. Jelöltette magát a kongresszusban, és látszólag minden rendben volt. Aztán jött Sylvia autóbalesete. Ő vezetett, és a húga meghalt közben, ez pedig egy életre szóló depressziót okozott nála. De nem ez volt az egyetlen következmény: kiderült, hogy terhes is volt, de elvetélt, és meddő lett. Teljesen maga alá került, de apám tudni vélte a megoldást. Felkereste Yekaterinát, és egy kisebb vagyonért, meg némi fenyegetőzés árán, de megvásárolt tőle engem, mielőtt még megszülettem volna. Yekaterinát Manhattanbe hozatta, és itt bújtatta a születésemig, aztán visszaküldte Moszkvába, és évekig szép kis összegeket fizetett neki, amiből eltarthatta magát.
Sylvia haláláig fogalmam sem volt róla, hogy nem ő az igazi anyám. Aránylag gondtalan gyermekkorom volt, tíz éves koromig sikerült megkímélniük a zűröktől. Bár ennek köze lehet ahhoz is, hogy többet láttam a nagybátyámat, vagy a havonta cserélődő dadáimat, mint a szüleimet. Mindkettőnek volt jobb dolga is, mint hogy velem foglalkozzon. Apám a munkája megszállottja lett, anyám pedig... nos, ő a gyógyszereké, meg az alkoholé. A depressziója hétről hétre, napról napra romlott, de szerintem nem is akart kilábalni belőle igazán. Apám végül egy neves szanatóriumba záratta, de nem vagyok benne biztos azóta sem, hogy érte aggódott, vagy a hírnevéért. Sylvia abban a szanatóriumban lett öngyilkos. A búcsúleveléből tudtam meg, hogy ki az igazi anyám. Tíz éves voltam akkor. A temetés napján nagyon összevesztem apámmal. Oroszországba akartam menni, felkeresni az igazi anyámat, de ő hallani sem akart róla. Hetekig nem szóltam hozzá akkor emiatt. Egyszer meg is szöktem, de nem jutottam messzire. Utólag, még ha nem is alakultak túl jól a dolgok, mégsem bánom, hogy nem jártam akkor sikerrel. Valószínűleg csalódtam volna Yekatirában, mert a nemrég elhunyt nevelőanyámat kerestem volna benne. Öt évvel később azonban ismét megszöktem, látszólag teljesen váratlanul, de valójában hónapokig nyomoztam az igazság után, és terveztem az egészet.
Az utolsó pillanatban sikerült megtalálnom az anyámat. Haldoklott, a szervezetét leépítő rák már ágyba kényszerítette. De a végsőkig kitartottam mellette, és nem engedtem az időközben rám találó apámnak. Akkor erősnek hittem magam, de igazán csak akkor törtem össze, miután egy második anyát is elveszítve vissza kellett térnem New Yorkba. Akkor kezdtem a gimit és a mostani, borzasztó életvitelemet. Bulik, későig kimaradások, nők, alkohol, cigi, drogok. Amikor már sokadszor kötöttem ki a rendőrségen drogfogyasztás, rendbontás vagy verekedés miatt, apám úgy döntött, a legjobb lesz nekem Gabrielnél, a nagybátyámnál. Tudja, hogy mennyire jól kijövünk, és remélte, hogy ő majd hatni tud rám. Ez részben be is vált, sokat javultam, de sosem leszek már a régi. Mindenesetre két éve száműztek New Yorkból, és a manhattani elit iskolából a St. Johannába kerültem... Szerepjáték példa Egy új fajta drog érkezik hamarosan a városba, aminek mind a neve, mind a szervezetre gyakorolt pontos hatása még ismeretlen. Az üzlet szempontjából még komoly gondot jelenthet, ha nem járok utána, de elsősorban az FBI-tól szereztem az értesüléseimet, ezért nekik kell majd információkkal szolgálnom ezzel kapcsolatban. Az csak másodrangú most, hogy néznem kell azt is, nehogy rosszul jöjjek ki a dologból. Bár szerintem ha jól kijátszom a lapjaimat, akkor még kaszálhatok is vele.
A fickó, akit értesüléseim szerint New York-ból küldtek az itteni kutyákkal tárgyalni, elég zakkantnak tűnik, legalábbis telefonon keresztül. Olyasvalakinek, aki már eldrogozta a fél agyát, de az is lehet, hogy ez csak az álca, és valójában egy zseni, aki sokkal rafináltabb, mint kinéznéd belőle, és végül majd rendesen átb*sz. Vagyis max csak szeretne, mert előbb kell ahhoz felkelnie bárkinek is, hogy engem átvágjon. A találkát ma estére beszéltük meg, és elvileg mintát is kapok majd az anyagból, valamint egy szép kis summát kell átadnom előlegképpen. A gyanús az, hogy az ürge éjjel akar majd velem találkozni méghozzá a Grant Park egy sötétebb, eldugottabb részén. A farkasképességeimnek hála nem izgulok emiatt sem, de ahogy mondani szokás: jobb félni, mint megijedni. Ezért úgy döntöttem, a nap folyamán még ellátogatok a kijelölt helyre, hogy előzetesen is felmérjem a terepet. Csak szétnézek kicsit, és memorizálom, mi merre hány lépés. Ha valamit majd éjjel nem ugyanúgy találok, az gyanús. Nagy pénzekről van szó, ilyenkor nincs helye játéknak, meg figyelmetlenségnek.
Egy farmerben, fekete-fehér tornacsukában, zöld felsőben, és fekete sportzakóban indulok útnak otthonról. A parkot zsebre dugott kézzel szelem át, és elérve a megadott helyet, kicsit lelassítok, hogy szétnézhessek. A kiszemelt padon most épp egy fiatal, szemre való lány kávézgat. Nem akarom kitúrni onnan, de kivárni se, hogy magától kelljen fel onnan, és tegye szabaddá a padot, viszont muszáj ott is körülnéznem. Épp kapóra jön, hogy leönti magát, majd bosszúsan felkiált. Ahogy közelebb lépek, egy mobiltelefont is felfedezek épp a lábam előtt a fűben. Felveszem, és a lány orra alá dugom.
- Parancsolj! Ilyen forróságban nem inkább kellemesen hűsítő limonádét kellene inni pár jégkockával? Vagy jó hideg ásványvizet - kérdem a kávéfoltos felsőjére pillantva, csak hogy szóba elegyedjek vele, majd szó nélkül leülök mellé a hűvösbe.
- Persze itt az árnyékban valamivel jobb - jegyzem meg csevegő hangon, de közben nem a lányt nézem, hanem már a terepet térképezem fel. //Daniel Henson nevű karakteremtől származik, Silver Moonról// | |
|
